こどものじかん
Ismert szinonímái: Kojika, Kojikan, KnJ, A Child’s Time, valamint Nymphet.
Ő volna ugye az éppen aktuális projektünk, az ok, amiért a Rori Rabu Eternal megszületett. Az Alfa és Omega.
Az örök favoritom.
Seinen romantikus dráma ez Watashiya Kaworu (私屋カヲル) tollából, egy kis comedy felhanggal, slice of life köntösben, ecchi sziruppal a tetején – és a Lolikirálynővel a főszerepben. A lolicon igazi apoteózisa, fajsúlyában Vladimir Nabokov 1955-ben megjelent Lolita-jához mérhető.
(Watashiya Kaworu)
A két részből álló pilot fejezet első fele a Comic High! nevezetű seinen manga-magazin premier számának keretein belül került bemutatásra a Futabasha gondozásában, még 2004. 03. 02-án.
Bár ezek a prototípus-fejezetek szignifikáns sikert arattak (s ennek köszönhetően Kaworu-sensei megbízást kapott egy teljes értékű manga útnak indítására), nem képezik szerves részét a történetnek, a későbbiek folyamán azonban mangaka sok dolgot felhasznált belőlük valamilyen módon.
A tényleges történet első fejezete egy évvel később, 2005. 05. 22-én jelent meg, szintén a Comic High!
magazinban.
Egy időben a Seven Seas Entertainment linszenszelte is az angol verziót, hogy Észak-Amerikában “Nymphet” cím alatt terjeszthesse, de aztán végül úgy döntött, hogy a társadalmi tabukat masszívan feszegető művet mégsem publikálja. Hiába, az Egyesült Államok a képmutatás fellegvára.
Hogy a tartalomról is essen szó; a sztori elég komplexen fel van építve és egy perc üresjárat sincs.
Kokonoe Rin (九重 りん) egy meglehetősen koraérett harmadikos diáklány, aki beleszeret új osztályfőnökébe, a 23 éves Aoki Daisuke-be (青木 大介). A lehető legváltozatosabb eszközökkel próbálja felhívni magára a kezdő tanár figyelmét, de megesik, hogy a komoly zsarolástól sem riad vissza. Sok helyzetkomikum például éppen ebből adódik: a jószándékú és lelkiismeretes Daisuke nem elég, hogy csak most kezdte pályafutását a Futatsubashi Általános Iskolában, de ennek tetjében még szűz is, így (eleinte legalábbis) nem igazán tud mit kezdeni a kis nimfa közeledésével és csínytevéseivel.
Hogy az alapszituáció ne legyen ennyire egyszerű, a lánynak van az osztályban két barátnője is; az egyikük Kagami Kuro (鏡 黒), a másikuk pedig Usa Mimi (宇佐 美々). A három ifjú hölgy jelleme meglehetősen különböző, de két dolog mégis közös bennük: egyikük múltja sem igazán irigylésre méltó és mindhárman elveszítették bizalmukat a felnőttekkel szemben. Felismerve e tényt, első lépésként ezt a csorbát szenvedett hitet próbálja meg Daisuke visszaadni.
Talán Rin az, akinek jellemét legjobban kidolgozta a mangaka; éles ellentétbe állítja a vidám, cserfes, és szexuálisan szuggesztív viselkedési mintákat a felszín alatt megbúvó megtört lélek nyomorúságával, ami kapaszkodik a szeretet minden formájába, és annak megtartásáért szinte bármire képes. Ez nem is csoda, hiszen csonka családból származik, óvodás éveit keserű emlékek kísértik. Az apja még a terhesség ideje alatt elhagyta az anyját, aki így kénytelen volt egyedül megszülni a lányt, majd gondoskodni róla. Tette ezt egészen addig, míg meg nem halt. Szerencsére ezekben a nehéz időkben ott volt Rin mellett megboldogult édesanyjának volt élettársa (és egyben unokaöccse), egy Reiji (九重レイジ) nevű fiatalember, aki jelenleg is neveli.
Kuro a tsundere, leszbikus goth-loli, akinek külseje az elmúlt 3 évben gyakorlatilag semmit sem változott – és akit otthon teljesen elhanyagolnak, a szülői szeretet hiányát pedig pénzzel kísérlik meg pótolni. Az sem könnyiti meg mindennapjait, hogy a rajongásának tárgyát képező Rin nem veszi észre érzéseit és csupán barátként tekint rá. Mintegy fokozva a számára amúgy sem túlságosan kedvező helyzetét, kétségek is gyötrik; egyrészt tart attól, hogy ha szerelmét bevallja, akkor elveszítheti Rin-t, másrészről pedig nincs arról meggyőzödve, hogy amit érez, az “helyes”. Menthetetlenül féltékeny Daisuke-ra, de lelke mélyén felismeri a tényt, hogy a tanár segítő szándéka – még ha az nem is mindig egyértelmű – valódi.
Mimi a félénk, testileg túlfejlett, beskatulyázott jótanuló, akinek szintén nem túl rózsás a kapcsolata az édesanyjával és a bátyjával. A nemiséget nem kezeli olyan természetességgel, mint pajtásai, és gyakran nem tud mit kezedeni az ezzel kapcsolatos váratlan szituációkkal. Külseje kontrasztban áll igazi énjével, hiszen – bizonyos megvilágításban – a trióból talán ő áll a legközelebb a szó hagyományos értelmében vett gyerekkorhoz. Ebből (illetve naivitásából) kifolyólag lelkileg is ő a legsérülékenyebb; a történet legelején még nem is jár be az iskolába, mert előző tanára kíméletlenül depresszióba taszította az amúgy is önértékelési gondokkal küszködő lányt.
A három barátnő kapcsolatát figyelve ékes példa kerekedik arra, hogy hogyan is kellene működnie a barátság intézményének… és arra (ha nem is mindig 100 %-osan a “kommersz” realitás talaján maradva), hogy a felnőttek sokszor mennyire alábecsülik a gyerekek érzelmi intelligenciáját – vagy éppen értelmi képességeit.
A Kuro->Rin->Daisuke szerelmi háromszög kiegészül egy negyedik csúccsal is egy Hōin Kyōko (宝院 京子) nevű tanárnő beiktatásával, aki szintén Daisuke iránt táplál gyengéd érzelmeket.
A lényeg, hogy mindenkinek (még azoknak a szereplőknek is, akikre itt most nem tértünk ki részletesebben) vannak problémái, amik vagy a zavaros családi háttérből, vagy az érzelmi gordiuszi csomóból, vagy pedig a munkaköri nehézségekből származnak (hiába, tanítani sem könnyű) – esetleg mindezek elegyéből.
Ebből az egészből kerekedik aztán ki egy igazán remek romantikus dráma, amiben mosolyogtató pillanatok is akadnak bőséggel. És valljuk be, azért fanservice is. ^^
Az első négy kötet igazából csak az alapjait fekteti le a történetnek, kezdi meg a karakterek bemutatását. Az ötödikkel azonban ténylegesen beindul a sztori, ahogy egyre többet és többet tudunk meg a szereplők múltjáról, motivációiról és arról, hogy ezek milyen hatással vannak jelenlegi életükre. Mindennek mondanivalója is akad; bepillantást nyerhetünk abba, hogy a gyermekkori élmények hogyan, ill. mennyire befolyásolják egy ember pszichéjét és cselekedeteit – és tanúi lehetünk megannyi személy jellemfejlődésének, minek során a kezdeti matt színek számos árnyalatra bomlanak szét.
Az emberi kapcsolatok pontos definiálásának kísérletét meghatározó szélmalomharc intenzitása is fokozódik, de az asztrális hullámvölgyek között azért előfordulnak őszinte pillanatok is – mégis a bizonytalanság az egyik fő motívum.
Ezen sorokat olvasva gondolom, már magad is rájöttél, hogy egy rétegtermékről van szó. Görbe tükröt tart az emberek arcába, játszik az érzelmekkel, feszültséget kelt, majd old, helyenként mosolyra késztet – mindezt pedig nagyon kényes morális kérdések filozófiai háttere öleli körbe. Megkérdőjelez számos társadalmi konvenciót, egyeseket le is dönt, de egyúttal próbál helyes irányt is mutatni. Az szinte biztos, hogy senkit sem hagy hidegen, valamilyen reakciót kivált.
Témája miatt sokan bele sem kezdenek, csupán egy legyintéssel elintézik. Mások néhány fejezet után feladják, mert képtelenek a felszín alá látni és mivel a lolicon alapvetően nem mozgatja meg őket, nem is várják meg, míg a történet kibontakozik. Egyesek pedig fanatikus rajongókká válnak.
Köztes állapot ritkán van, de ez is bizonyítja, hogy mennyire végletes és megosztó is egyben ez a mű. Az azonban megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a célközönsége mindenképpen a felnőtt korosztály.
Az immáron 7 éve futó manga most tart a 12. kötetnél és egyelőre úgy fest, hogy még folytatódni fog egy darabig – aminek mi igazából csak örülhetünk.
Emellett készült egy light novel, valamint egy fantasztikus anime-adaptáció is; egy 12 részes első évadot követő 3 részes “szezon”, valamint 4 OVA (amiből az egyik egy 1,5 órás recap, ami az első 12 epizód eseményeit mutatja be Rin szemszögéből, kiegészítve néhány extra jelenettel). Ha rajtam múlna, háromszor ennyit is simán el tudnék viselni.
Mindenképpen a DVD-verziót érdemes nézni, hiszen a TV-változat eszméletlen mennyiségű (és gyakran teljesen indokolatlan) cenzúrát tartalmaz. A legjobb angol fansub-variáns jelen pillanatban talán a [Doutei]-féle kiadás, de videosávjának minősége némileg gyengébb, mint az amúgy számos félrefordítást tartalmazó [Loli-pop Subs] által készített kódolásé.
Mi tart még vissza? Nosza, kezdj bele bátran!
Rori Rabu Eternal 