Az Alfa és Omega: Kodomo no Jikan

こどものじかん

 

Ismert szinonímái: Kojika, Kojikan, KnJ, A Child’s Time, valamint Nymphet.

Ő volna ugye az éppen aktuális projektünk, az ok, amiért a Rori Rabu Eternal megszületett. Az Alfa és Omega.

Az örök favoritom.

Seinen romantikus dráma ez Watashiya Kaworu (私屋カヲル) tollából, egy kis comedy felhanggal, slice of life köntösben, ecchi sziruppal a tetején – és a Lolikirálynővel a főszerepben. A lolicon igazi apoteózisa, fajsúlyában Vladimir Nabokov 1955-ben megjelent Lolita-jához mérhető.

(Watashiya Kaworu)

A két részből álló pilot fejezet első fele a Comic High! nevezetű seinen manga-magazin premier számának keretein belül került bemutatásra a Futabasha gondozásában, még 2004. 03. 02-án.

Bár ezek a prototípus-fejezetek szignifikáns sikert arattak (s ennek köszönhetően Kaworu-sensei megbízást kapott egy teljes értékű manga útnak indítására), nem képezik szerves részét a történetnek, a későbbiek folyamán azonban mangaka  sok dolgot felhasznált belőlük valamilyen módon.

A tényleges történet első fejezete egy évvel később, 2005. 05. 22-én jelent meg, szintén a Comic High!
magazinban.
Egy időben a Seven Seas Entertainment linszenszelte is az angol verziót, hogy Észak-Amerikában “Nymphet” cím alatt terjeszthesse, de aztán végül úgy döntött, hogy a társadalmi tabukat masszívan feszegető művet mégsem publikálja. Hiába, az Egyesült Államok a képmutatás fellegvára.
Hogy a tartalomról is essen szó; a sztori elég komplexen fel van építve és egy perc üresjárat sincs.

Kokonoe Rin (九重 りん) egy meglehetősen koraérett harmadikos diáklány, aki beleszeret új osztályfőnökébe, a 23 éves Aoki Daisuke-be (青木 大介). A lehető legváltozatosabb eszközökkel próbálja felhívni magára a kezdő tanár figyelmét, de megesik, hogy a komoly zsarolástól sem riad vissza. Sok helyzetkomikum például éppen ebből adódik: a jószándékú és lelkiismeretes Daisuke nem elég, hogy csak most kezdte pályafutását a Futatsubashi Általános Iskolában, de ennek tetjében még szűz is, így (eleinte legalábbis) nem igazán tud mit kezdeni a kis nimfa közeledésével és csínytevéseivel.

Hogy az alapszituáció ne legyen ennyire egyszerű, a lánynak van az osztályban két barátnője is; az egyikük Kagami Kuro (鏡 黒), a másikuk pedig Usa Mimi (宇佐 美々). A három ifjú hölgy jelleme meglehetősen különböző, de két dolog mégis közös bennük: egyikük múltja sem igazán irigylésre méltó és mindhárman elveszítették bizalmukat a felnőttekkel szemben. Felismerve e tényt, első lépésként ezt a csorbát szenvedett hitet próbálja meg Daisuke visszaadni.

Talán Rin az, akinek jellemét legjobban kidolgozta a mangaka; éles ellentétbe állítja a vidám, cserfes, és szexuálisan szuggesztív viselkedési mintákat a felszín alatt megbúvó megtört lélek nyomorúságával, ami kapaszkodik a szeretet minden formájába, és annak megtartásáért szinte bármire képes. Ez nem is csoda, hiszen csonka családból származik, óvodás éveit keserű emlékek kísértik. Az apja még a terhesség ideje alatt elhagyta az anyját, aki így kénytelen volt egyedül megszülni a lányt, majd gondoskodni róla. Tette ezt egészen addig, míg meg nem halt. Szerencsére ezekben a nehéz időkben ott volt Rin mellett megboldogult édesanyjának volt élettársa (és egyben unokaöccse), egy Reiji (九重レイジ) nevű fiatalember, aki jelenleg is neveli.

Kuro a tsundere, leszbikus goth-loli, akinek külseje az elmúlt 3 évben gyakorlatilag semmit sem változott – és akit otthon teljesen elhanyagolnak, a szülői szeretet hiányát pedig pénzzel kísérlik meg pótolni. Az sem könnyiti meg mindennapjait, hogy a rajongásának tárgyát képező Rin nem veszi észre érzéseit és csupán barátként tekint rá. Mintegy fokozva a számára amúgy sem túlságosan kedvező helyzetét, kétségek is gyötrik; egyrészt tart attól, hogy ha szerelmét bevallja, akkor elveszítheti Rin-t, másrészről pedig nincs arról meggyőzödve, hogy amit érez, az “helyes”. Menthetetlenül féltékeny Daisuke-ra, de lelke mélyén felismeri a tényt, hogy a tanár segítő szándéka – még ha az nem is mindig egyértelmű – valódi.

Mimi a félénk, testileg túlfejlett, beskatulyázott jótanuló, akinek szintén nem túl rózsás a kapcsolata az édesanyjával és a bátyjával. A nemiséget nem kezeli olyan természetességgel, mint pajtásai, és gyakran nem tud mit kezedeni az ezzel kapcsolatos váratlan szituációkkal. Külseje kontrasztban áll igazi énjével, hiszen – bizonyos megvilágításban – a trióból talán ő áll a legközelebb a szó hagyományos értelmében vett gyerekkorhoz. Ebből (illetve  naivitásából) kifolyólag lelkileg is ő a legsérülékenyebb; a történet legelején még nem is jár be az iskolába, mert előző tanára kíméletlenül depresszióba taszította az amúgy is önértékelési gondokkal küszködő lányt.

A három barátnő kapcsolatát figyelve ékes példa kerekedik arra, hogy hogyan is kellene működnie a barátság intézményének… és arra (ha nem is mindig 100 %-osan a “kommersz” realitás talaján maradva), hogy a felnőttek sokszor mennyire alábecsülik a gyerekek érzelmi intelligenciáját – vagy éppen értelmi képességeit.

A Kuro->Rin->Daisuke szerelmi háromszög kiegészül egy negyedik csúccsal is egy Hōin Kyōko (宝院 京子) nevű tanárnő beiktatásával, aki szintén Daisuke iránt táplál gyengéd érzelmeket.

A lényeg, hogy mindenkinek (még azoknak a szereplőknek is, akikre itt most nem tértünk ki részletesebben) vannak problémái, amik vagy a zavaros családi háttérből, vagy az érzelmi gordiuszi csomóból, vagy pedig a munkaköri nehézségekből származnak (hiába, tanítani sem könnyű) – esetleg mindezek elegyéből.

Ebből az egészből kerekedik aztán ki egy igazán remek romantikus dráma, amiben mosolyogtató pillanatok is akadnak bőséggel. És valljuk be, azért fanservice is. ^^

Az első négy kötet igazából csak az alapjait fekteti le a történetnek, kezdi meg a karakterek bemutatását. Az ötödikkel azonban ténylegesen beindul a sztori, ahogy egyre többet és többet tudunk meg a szereplők múltjáról, motivációiról és arról, hogy ezek milyen hatással vannak jelenlegi életükre. Mindennek mondanivalója is akad; bepillantást nyerhetünk abba, hogy a gyermekkori élmények hogyan, ill. mennyire befolyásolják egy ember pszichéjét és cselekedeteit – és tanúi lehetünk megannyi személy jellemfejlődésének, minek során a kezdeti matt színek számos árnyalatra bomlanak szét.
Az emberi kapcsolatok pontos definiálásának kísérletét meghatározó szélmalomharc intenzitása is fokozódik, de az asztrális hullámvölgyek között azért előfordulnak őszinte pillanatok is – mégis a bizonytalanság az egyik fő motívum.

Ezen sorokat olvasva gondolom, már magad is rájöttél, hogy egy rétegtermékről van szó. Görbe tükröt tart az emberek arcába, játszik az érzelmekkel, feszültséget kelt, majd old, helyenként mosolyra késztet – mindezt pedig nagyon kényes morális kérdések filozófiai háttere öleli körbe. Megkérdőjelez számos társadalmi konvenciót, egyeseket le is dönt, de egyúttal próbál helyes irányt is mutatni. Az szinte biztos, hogy senkit sem hagy hidegen, valamilyen reakciót kivált.

Témája miatt sokan bele sem kezdenek, csupán egy legyintéssel elintézik. Mások néhány fejezet után feladják, mert képtelenek a felszín alá látni és mivel a lolicon alapvetően nem mozgatja meg őket, nem is várják meg, míg a történet kibontakozik. Egyesek pedig fanatikus rajongókká válnak.

Köztes állapot ritkán van, de ez is bizonyítja, hogy mennyire végletes és megosztó is egyben ez a mű. Az azonban megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a célközönsége mindenképpen a felnőtt korosztály.

Az immáron 7 éve futó manga most tart a 12. kötetnél és egyelőre úgy fest, hogy még folytatódni fog egy darabig – aminek mi igazából csak örülhetünk.

Emellett készült egy light novel, valamint egy fantasztikus anime-adaptáció is; egy 12 részes első évadot követő 3 részes “szezon”, valamint 4 OVA (amiből az egyik egy 1,5 órás recap, ami az első 12 epizód eseményeit mutatja be Rin szemszögéből, kiegészítve néhány extra  jelenettel). Ha rajtam múlna, háromszor ennyit is simán el tudnék viselni.

Mindenképpen a DVD-verziót érdemes nézni, hiszen a TV-változat eszméletlen mennyiségű (és gyakran teljesen indokolatlan) cenzúrát tartalmaz. A legjobb angol fansub-variáns jelen pillanatban talán a [Doutei]-féle kiadás, de videosávjának minősége némileg gyengébb, mint az amúgy számos félrefordítást tartalmazó [Loli-pop Subs] által készített kódolásé.

Mi tart még vissza? Nosza, kezdj bele bátran!

Chokotto Sister

ちょこッとSister

Ő volna a harmadik tervbe vett manga, a maga szerény 8 kötetes terjedelmével. Hosszából adódóan csak jóval később fognak megkezdődni a munkálatok, valószínűleg a Kodomo no Jikan 10. kötetének elkészülte után.
Ettől függetlenül szeretném megjelentetni, mivel a lolicon műfaj egy kifejezetten fontos és kellemesen megrajzolt darabjáról van szó, amit ráadásul meglepően kevesen ismernek hazánkban.
Zárójelben megjegyezném még, hogy egy 24 epizódos anime formájában mozgóképes adaptáció is készült belőle.

A történet röviden; Kawagoe Haruma egyedüli gyerek. Nem feltétlenül kellett volna ennek így lennie, de édesanyja a második próbálkozás során elvetélt, majd az orvosok kényszerűségből eltávolították a méhét.
Mivel a fiú nagyon szeretett volna egy kishúgot, de erre többé nem kínálkozott lehetőség, Karácsonykor azt kívánta, hogy szülei helyett a Télapó ajándékozza meg eggyel.

Hosszú évek múltán Haruma már egyetemista. Karácsony első napján – kora reggel – egy repülő motorosszánon ülő nő jelenik meg az ablaka alatt, aki miután felébreszti éppen szunyókáló hősünket, Télapóként mutatkozik be. A fiú kezébe nyom egy termetes csomagot, majd hozzáfűzi, hogy a réges-régen áhított húgocska elkészült – és azért kellett csupán ennyit várni rá, mert ez nem holmi könnyen teljesíthető kívánság volt.
Miután a “Télapó” átadta az ajándékot, tüstént tovább is áll.

A meglepettségéből éppen csak felocsúdó Haruma-nak teljesült hát az álma. Újdonsült kishúgát (aki amellett, hogy eszméletlen édes, még lejegyzett utasításai is vannak arról, hogy miként illendő egy fiatalabb lánytestvérnek viselkednie) Choko-nak kereszteli el. Itt kezdődik a történet, amely kettejük kapcsolatát és együttélését mutatja be.

Úgy érzem, fel kell gyorsítani a Kojikan munkálatait, mert szeretnék már ezzel is foglalkozni. : )

Kodomo no Jikan 1. kötet

Hosszú hónapok elteltével végre bejelenthetem, hogy elkészült a Kodomo no Jikan manga 1. kötetének magyar verziója.
Sajnos hamarabb nem volt megoldható, mivel nem vagyok már tizenéves és élnem kell az életemet is – mostantól kezdve viszont megpróbálom egy kicsit felgyorsítani a fordítási folyamatot.

Mindent összevetve nem kevés munka volt vele; főleg a többszörös minőségellenőrzés emésztett fel sok időt. A szerkesztőm már valószínűleg a Pokolba kívánt, de egyszerűen nem hagyhattam, hogy ami kijavítható, az kijavítatlanul maradjon – és ötödjére is visszaküldtem módosításra az ominózus oldalakat.

Legtöbbször a szóhasználat lett változtatva (amennyire csak lehet, a szóismétléseket és stílustöréseket kerülendő), de akadtak más jellegű problémák is. Ezek a dolgok pedig tényleg akkor jönnek ki igazán, ha egy kis idő már eltelt és az ember újra, meg újra átnézi oldalanként az egészet. Amúgy is grammar nazi hírében állok, úgyhogy nem árt rátenni egy lapáttal az imázsra. : D

Persze nyilván így sem tökéletes a végeredmény, de törekedtem arra, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki mind magamból, mind a szerkesztőből. Nem vagyok maximalista, csupán bizonyos dolgokat illetően – amire ráírom a nevemet, az például olyan. Ezt talán majd viktor900 is megérti egyszer. : )

A többszörösen ellenőrzött (és valaki által Lomtárba kívánt) *.psd file-okat Psych0 vizuálisan kicsit tovább csinosította – és ő konvertálta őket 8 bit-es *.png-vé; ebből következik az eredeti SaHa scanlation-nél valamivel kisebb file-méret.

Itt egy összehasonlítás az eredeti RAW, a SaHa-scanlation és Psych0 beállításai között (a sorrend is ez, balról jobbra):

(ha középső klikkel kattintasz, a kép nagyban megnyílik egy új fülön)

A miénk sokkal kontrasztosabb, teltebbek a sötétek és a kontúrok. Apróságok, mégis fontos dolgok ezek.

Annyit még megjegyeznék, hogy az eredeti tervek szerint kötetenként publikáltuk volna a szériát, de elképzelhető, hogy ezek után fejezetenként is fogjuk.

Viszont elég a szócséplésből, térjünk a lényegre.

Szóval íme, az első kötet:

 

• >>> LETÖLTÉS 

Ha a későbbiek folyamán valamiért nem működne a link, akkor írj egy üzenetet vagy e-mail-t – és feltöltöm újra.

Rizelmine

りぜるまいん

A történetet tekintve nem mondhatni, hogy túlságosan filozófiai mélységekbe merülő műről van szó, ellenben a humor és a fanservice már annál inkább az előtérbe helyeződik. Könnyed, romantikus komédia ez, egy ennivaló lolival a főszerepben.

Iwaki Tomonori egy átlagos 15 éves srác, aki a nála idősebb, teltebb idomú hölgyekért rajong. Vágyódásának jelenlegi tárgya a tanárnője az iskolában. Nem csoda, hogy teljesen kikészül, mikor megtudja, hogy a nőt éppen csak eljegyezték és házasodni készül. Lelki nyomorát csak tovább tetézi, mikor a tanításból hazaérkezvén egy ismeretlen lányka várja az ajtóban és közli vele, hogy az állam abszolút érvényű utasítására mától kezdve ők ketten férj és feleség.

A kis tünemény neve Rizel, és éppen 12 éves. Egy titkos, genetikai  kormányprojekt végterméke ő, s fejlődéséhez szüksége van a szerelem megtapasztalására. Elszomorítani nem tanácsos, mert könnyei tekintélyes méretű robbanásokat produkálnak – amiről hímnemű főhősünk viszonylag hamar tudomást is szerez, tekintve, hogy neki egyáltalán nincs ínyére ez a kényszerházasság.

Innen veszi kezdetét a történet.

Van róla tudomásom, hogy a manga már le lett fordítva magyar nyelvre, de mivel csupán egyetlen kötetről van szó, úgy érzem, el kell készítenem a saját implementációmat is. Szerintem nektek sem okoz különösebb gondot, ha többféle verzióból is választhattok.

Egy 24 részes anime is készült belőle, szóval ha valaki jobban preferálja az animációt, mint az olvasást, adott a lehetőség egy-két délután kellemes eltöltésére.